Három fejlett felületkezelési technika szénszálas kompozitokhoz
A szénszálas kompozitok kiváló megmunkálhatóságukról híresek, ami széles körű alkalmazásukat számos ágazatban és iparágban ösztönözte. Amikor szénszálas kompozit alkatrészeket kell összekötni a mechanikai alkatrészek cseréje érdekében, a ragasztós ragasztás általános megközelítés. Mielőtt azonban a ragasztás hatékonyan alkalmazható lenne, a szénszálas kompozit felületét megfelelően elő kell készíteni.
1. Csiszoló felületi textúra
Ezt a technikát úgy tervezték, hogy megszüntesse a felületi szennyeződéseket, és erősen texturált felületet hozzon létre, ami növeli a ragasztók kötési területét és javítja a mechanikai reteszelést. Ez magában foglalja a kézi koptatást acélkefével, csiszolópapírral vagy reszelőkkel; automatizált folyamatok, például szalagcsiszolás, korongcsiszolás vagy szemcseszórás; és precíziós mechanikai kopás, amely nagy hatékonyságot, csökkentett kezelői függőséget, valamint kiváló ismételhetőséget és költséghatékonyságot kínál.
2. Plazma lángkezelés
A plazma lángkezelés során gázt vagy gáz/oxigén lángot használnak a felület részleges oxidálására, poláris csoportokat hozva létre, amelyek növelik a polimer felületi energiáját. Ez a módszer különösen hatásos vastagabb aljzatok esetén a koronakezeléshez képest, és jól alkalmazható egyenetlen hőre lágyuló kompozit alkatrészekhez. Az eljárás rugalmasságot kínál a gáz-oxigén arány, az áramlási sebesség, az expozíciós idő és a láng és az aljzat közötti távolság beállításához, így rendkívül hatékony megközelítést jelent a polipropilén alapú kompozit anyagokhoz.
3. Oldószeres tisztítás
A felületkezelések közül a legegyszerűbb, az oldószeres tisztítás eltávolítja a viaszt, zsírt és egyéb kis molekulatömegű szennyeződéseket a ragasztási felületről. Ez a szennyező anyagok oldószerben való oldhatóságán alapul, azzal a kikötéssel, hogy az oldószer nem vezethet be új szennyeződéseket. Az általánosan használt oldószerek közé tartozik az aceton, butanon, metil-izobutil-keton, xilol, triklór-etilén, etanol és izopropanol.
Az egyszerűsége ellenére az oldószeres tisztításnak megvannak a hátrányai, mint például az, hogy károsan befolyásolhatja az aljzat anyagát, ami oldódáshoz, feszültségrepedéshez vagy a hőre lágyuló szénszálas kompozitok megrepedéséhez vezethet. Fennáll a keresztszennyeződés veszélye a minták között vagy az oldószerrel átitatott törlőkendők újrafelhasználása miatt. Ezen túlmenően a keletkező gőzök egészségi veszélyt jelenthetnek a dolgozókra, és előfordulhat, hogy a módszer ezek miatt az aggályok miatt nem kivitelezhető nagyüzemi termelésben.
